a legfontosabb szavamat kihagytam: nem....
meg a legaranyosabbat is: alszik (ezt suttogva mondom, és az ujjamat a szám elé teszem, és sziszegek is hozzá) 

űűű... hát ég a pofám...

tudjátok hogy van ez... az ember halaszt valamit, amit nem kéne... aztán még jobban... aztán egyre kellemetlenebb... ezért tovább halasztja... ettől még kellemetlenebb lesz.... ezért tovább halasztódik... majd már gondolni sem szeret rá...
kb. így jártunk mi is ezzel a bloggal... kereshetnék kifogásokat, tudnék is írni sokat, de nem teszem.... megkíméllek benneteket az eltérített helikopterek, és karambolozott tengeralattjárók okozta problémáink felsorolásától .

nem is tudom hol kezdjem olyan régen nem írtam már... rengeteg minden történt azóta az én kis életemben...

azthiszem a legnagyobb hír, hogy már biztosan nem maradok egyke :-)
bemutatom: Ő a testvérem 11 hetesen...

 

először nagy volt a meglepetés, mert senki sem számított gyermekáldásra mostanában... és egyszercsak félreérthetetlen tüneteket kezdett felfedezni magán a anyukám, amik miközben szopiztam felerősödtek...

nem sok ismert dolog van ami ilyesmit okoz, ezért nem volt nehéz kisakkozni hogy mi/Ki van a háttérben

a testvér érkezése sok mindent felborított az én szép, nyugodt életemben. a legfontosabb változás az anyatej drasztikus csökkenése volt. Az okosok azt mondják, hogy kb a 4. hónapban szokott ez bekövetkezni, de nálunk kb 8-9 hét környékén kezdett rohamosan fogyni.

volt nagy aggodalom, mivel kb 95%-ban anyatej jelentette a táplálékomat, és az mellé néha egy-egy falat gyümölcsöt fogadtam csak el. az első 3 nap volt a rázós, de utána felfogtam hogy mi az ábra. kb 1 hét alatt átálltam az addig szinte kizárólag anyatejről, a felnőtt kajára. 

a cici továbbra is fontos része maradt az életemnek, de mostanra elmondhatom hogy szeretek enni is.

a beszédfejlődésem is belendült az elmúlt időszakban. kb 1 éves koromtól semmilyen új szót nem tanultam, sokat gyakoroltam ezeket a szavakat: 

apa, anya, cici, hamm, vau-vau...

viszont most kb 1 hónap alatt az eddigiekhez képest nagyot lendült a szókincsem:

szia, cica (tiíííca), béka(béke), pipi-pipike (kb mindent így hívok ami repül... a legyet is), ló, nyihaha, háp-háp, kukurikú (kujikúúúú), kutya (tyutya), pillangó (pillam), autó, motor (otommm), málna (mána), eper, alma, dinnye, banán (baáá), kifli (ipki), kanál, kenyér, sajt, víz (bííííz), orr, áll, haj, kezed (ha kézen fogva akarok sétálni), kaka, nuni, kuki, bili, cipő (cipőpő, talán mert párban vannak?) csüccs, tetszik (tecííííí), baba, papa (papő), labda, ablak, megyünk (ha menni akarok...) sapka-sapi, (apka, api), papír, olló (az ollón kívül a konnektort is így hívom valamiért)  Andi...

hát ennyi jutott most eszembe.

továbbra is járunk dolgozni a Fonodába. Most a facebookon játékot hírdettünk, játssz velünk Te is!

és a végére pár nyaralós kép S:iófokon voltunk

 

 

nem ígérem meg, hogy hamarabb elkészül a következő bejegyzés, de igyekszem :-)

az Andi 20. szülinapjára voltunk hivatalosak családostul.
Jól éreztük magunkat, ettünk, ittunk, mulattunk...

 

 

a "Művésznő" sokaknak ismerős lehet, Ő Szirka

 

és az elmaradhatatlan virágszedés....

 

 

Húsvétkor elmentünk az állatkertbe, sajnos a fényképezőgép lemerült, és csak egyetlen kép készült... itt a fóka-showt nézem:

 

 

 

 

 

 

 

bocs, csak ennyire futotta....

anyukám rendkívül büszke magára, mert ezt a kisruhát egy kiselejtezett ingből varrta nekem.

 

 

és még pár cuki kép rólam, és a Szaffi cicáról:

 

 

 

nem tudom mi legyek, ha megnövök...
minden nap máshoz van kedvem...

először a Muter nagy örömére tetoválni akartam, imádok mostanában rajzolni, és pár napja egy tollal folytattam amit a Béla még nem fejezett be... na jóóó még gyakorolnom kell, és vízzel némi sikálás árán le is jött...
aztán másnap a Fonodában felfedeztem a pultot tartó oszlopot. Nagyon úgy tűnt hogy rúdtáncos leszek, mert egész nap pörögtem-forogtam-táncoltam körülötte...
most meg kiderült hogy a mikrofon a tuti befutó... talán énekes leszek?

már 2 hete melózom. Jól telnek a napjaim, mert sok érdekes programon veszek részt.
Talán a kedvencem a "néptánc", és a "népi kis játékok" elnevezésű foglalkozások. Zsófi tartja őket, szegénynek nagyon komoly bicepsze lesz, mert általában felvetetem magam vele, és úgy élvezem hogy tánc közben a popsimat ringatja.

ezek a képek a nyílt napon a karikázón készültek rólunk: háttal :-)

 

van nyüzsgés általában, mindíg van kivel játszanom:

 

 

ami pedig  teljesen lenyűgöz, az az indiai tánc... Eszter annyira ügyes...

 

és kaptam tőle én is pöttyöt a homlokomra:

 

most a Katával cipeltettem magam:

 

egy kis videó az  éppen akkor tanult indiai néptáncról, a forgásokat nagyon bírtam benne :-)

a Kata is jól bírta a cipelésemet, de bicepszre most nem gyúr, ezért inkább hátra kerültem.

hát így telnek a napjaim... csoda ha amint hazaérünk én kidőlök?
persze irígykedni nem  kell, mert a korai alvásnak korai kelés a vége....

tegnap óta dolgozom...
A gyerekmunkát a törvény bünteti, ezért álcának a mutert is viszem magammal.
munkahelyem címe:
www.fonoda.hu
facebook-on is megtalálható

szeretettel látok mindenkit személyesen, vagy akár virtuálisan is!

bevallom a blogoláson kívül a fogaim kinövésének pontos idejének feljegyzése is kimaradt mostanában az életünkből, ezért az utolsó 3 fogam kibújásának ideje most csak sacc... a lényeg hogy kint vannak...

ma remek programon voltunk a Millenáris Parkban. Baba-napot tartottak. Mondjuk ez kicsit sántít, mert hát azért én már nem vagyok baba... vagy igen?
Kabóca házikóban remek játékok voltak: naaaaagy mágnes táblák mindenféle remek játékkal: nekem ez tetszett a legjobban, holt versenyben a mini konyhával, ahol lelkesen főztem, kevergettem...

 

 

 

 

 

 

"pacsmagoldáztunk" is egy cseppet. az igazi festékekhez nem engedtek, pedig tudtam volna alkotni! lefestettem volna mindent... a plafontól az asztaltól kezdve az orrom hegyéig... még a papírra is juthott volna talán. A pecsétet nem féltették tőlem

 

 

volt Helen Doron angol óra is... riszáltam rendesen a zenére.

 

 

Mozgolódó foglalkozás is volt, a bohóc nagyon tetszett!

 

 

 

volt még: Kabóca Bábszínház – Theater De Spiegel: Ha Dede. Ez valami zenés tárgyjáték lett volna 1-3 éves gyerekeknek. 
az első 10 perc után elhagytuk a helyszínt... egy kb 2m-es kör alakú szőnyegen tervezték előadni a műsort, és a szőnyegre nem lett volna szabad felmenni. Az én fejembe nem fért bele, hogy miért nem nézhetem meg mivel játszanak ott. Továbbá az sem, hogy az ekkora gyerekeknek szóló műsort aki kitalálta az komolyan gondolta-e hogy végig ülök fél órát csendben, mozdulatlanul? 
nagyjából az első pillanatban egyértelmű volt hogy ez nem nekem való, de azért még hadakoztunk pár percig...

 és még 2 aranyos kép:

 

 

és még megjegyzem gyorsan hogy észrevétlenül betöltöttem a másfél éves kort... vénülök....

Mártikáék megleptek minket egy dijjal:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.



köszönjük szépen!

otthon mostanában nem készülnek képek, egy másik anyuka csinálta ezeket is:

 

ezt muszáj új bejegyzésbe tenni:
ESZEK!!!
( persze azért közlöm közben, hogy cici)

először is: újabb baleset ért: megégettem a jobb tenyerem.
Nem kell megijedni, ici-pici hólyagom van csak, és ehhez egy bazi nagy kötésem.
Az anyukám orvoshoz sem akart vinni...
ime a kezem: (a kisujjam alatt van a hólyag)

viszont a kórházban van a legjobb csúszda amit eddig próbáltam, ugyanis fel tudok rajta mászni, nem fél méteres fokok vannak mint itt Érden.
gondolom persze ez valami előirás, hogy a kisebbek felügyelet/segitség nélkül ne tudjanak csúszdázni.

 

 

voltunk klubban megint, annyian voltak mint az oroszok... engem annyira nem zavar a tömeg, sőt kifejezetten szeretem a nyüzsgést, de szerencsétlen anyámnak kihullott a haja.

nem hiszem hogy ide még egyszer elmegyünk. 

(itt látszik a legjobb kötés-fenttartó megoldás: a pulcsim ujját össze varták)

hazafelé aludtam egy jót:

itt pedig még 2 kép fogalmam sincs mikorrol: