rohamos tempóban nőnek a fogaim! pár nap eltéréssel kinőtt 2 örlő fogam, és ahogy kinéz, pár nap, és lesz még két szemfogam is.

most 10-en vannak a számban.

Díjjat kaptunk!!!

A díjhoz kapcsolódó szabályok:
1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki adta: Köszönöm Hajni!
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam: http://klykktvbb.blogspot.com/ (zárt)
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.

1. a bal térdhajlatomban van egy "Nagymagyarország" alakú anyajegy
2. nagyon bújós lettem, ölelkezem, fejemet dörgölöm, mint egy kiscica
3. szókincsem: egyre gyarapszik, persze még az egyszerű babanyelven kommunikálok...
4. étkezem, persze más anyukák kacagva hemperegnének a földön, ekkora túlzás hallatán, de magamhoz képest egész jól eszem. pl: 3 kanál tökfőzeléket ettem valamelyik nap. l
5. a kanállal jól bánok, csak éppen nem az én számba pakolom az ételt, hanem az Anyukáméba.
6. imádom a szőrös állatokat, legyen akár plüss, vagy igazi!
7. az új tudományom: csip-csip csókázom...

5. Tovább kell adnom 7 bloggernek, linkekkel:
díjazottjaim:

izé... a muter antiszoc... nem olvas sok blogot, tudna találomra díjat dobálni de attól elveszítené "értékét", amiket pedig olvas azok már kaptak ilyen díjat.....
(meg kicsit hajaz ez a dolog a körlevelekre, amitől hidegrázása van... bár kétségtelen hogy a hiúságát legyezi a díj...)
6. Megjegyzést kell hagynom náluk.

találtam egy fényképet és egész nap azt szorongattam, még sétálni is vittem magammal...

megint vendégeskedett minálunk egy pár vándorhordozó:

egy Manduka SSC:

ezt a Zapukám szerette. Zsuzskától, és Hannától kaptuk kölcsönbe kipróbálásra

járt nálunk egy festett Didymos Robert. 50% len tartalommal

ezt tőlük kaptuk.

és mégegy kendőről kép: ez nem vándor:

Az anyukám gondolatai:


nagy port kavar mostanában az otthon szülés...
szomorú, hogy ahhoz hogy ez az ügy előre mozdulhasson meg kell hurcolni egy embert. nevezetesen
Dr Geréb Ágnest.
szerintem mindenki tud az ismerősei köréből olyan példát mondani a szülés kapcsán, ami tragédiával végződött, de biztos vagyok benne hogy egyik ilyen esetben sem vitték el a helyszínről bilincsben az orvost...
én magam felnézek mindenkire aki bevállal egy otthon szülést, irigy is vagyok valamennyire, mert mernek tenni az álmaikért! én sajnos gyáva vagyok ehhez, vagy túl jól sikerült nálam az "agy mosás", és "elhiszem" hogy segítség nélkül nem menne :-(
a kórház ellen mindig is fortyogott bennem valami, rettegtem a felesleges beavatkozásoktól is, a császártól... zavartalan szülésről áálmodoztam...
ez nem jött össze... a dokik türelme 42+0 nál elfogyott, illetve a vérnyomásom is felment.
viszont ki tudja, hogy alakultak volna ezek a dolgok, ha nem kísért engem egy doki, szikével a kezében.
sok olyan történet kering a köztudatban, hogy egy anyuka nem "tud" megszülni ha nem érzi biztonságban magát, vagy tart valamitől.
pl: ismerek egy anyukát, aki elkezdett vajúdni a kisebbik gyerekkel, ment volna már be a kórházba, de aki vigyázott volna a nagyobbikra az lemondta, és a vajúdás is abbamaradt. Majd másnap mikor megint lett aki vigyázzon, újra beindult a szülés és meg is született a kisebbik gyerek.
esetleg az én túlhordásom nem alakulhatott ki abból, hogy nem éreztem biztonságban magunkat a kórházban?
és esetleg a vérnyomásom nem lehetett azért rossz, mert már ha megláttam a vérnyomásmérőt, előre ideges lettem, nehogy rosszabb legyen, és az miatt megcsászározzanak?
azt hiszem nekem a születés ház lenne az alternatíva. Átmenet a kórház, és az otthon között...
remélem ha eljutok még egyszer odáig, hogy ezen komolyan kellene gondolkodnom, már lesz választási lehetőségem!

pár "híres ember" gondolatai:

beköszöntött az ősz...
elbicikliztünk a Bentára, és megnéztük mennyi víz van a patakban.

vonzódásom a vízhez, majdnem egy fejesben teljesedett ki.

hazafelé  ködben...

nagy a csend...
írhatnék ide valamit, de valójában semmi okom a hallgatásra, egyszerűen talán a lustaság...

mindenki figyelmébe szeretném ajánlani a 2010 es Nemzetközi Baba Hordozó Hét  budapesti, valamint érdi, és százhalmbattai programjait programjait programjait!

a program beharangozó eseményén a mozgó kendőalagutak szállták meg Budapest utcáit. Persze mi is részt vettünk a mulatságban!

utána pedig a szoptatás szabadságát demonstráltuk:

a nyilvános szoptatás sok emberben viszolygást kelt. Sokak szemében ez csak magamutogatás. Anyukám is furán nézett azokra akik ilyesmit csináltak... mostmeg tulajdon képpen bárhol-bármikor megszoptat.

nagyon fontos leszögeznem, hogy ezt is, mint mindent, lehet többféle képpen csinálni. minálunk a nyilvános és diszkrét szoptatás működik. ez azt jelenti hogy nem kizárólag itthon a 4 fal között kapok enni, hanem bárhol, de arról hogy mi történik, szinte senkinek sincs fogalma... de ha sejti is bárki miről van szó, nem lát semmi konkrétat...