2010. november 14., vasárnap

mivel a Zapukámék rájöttek, hogy a csúszda a mindenem lett., és ma délelőtt gyönyörű napsütéses meleg idő volt, ezért elmentünk a Gellért-hegyre...
odafelé a vonaton: mostanában egyre nehezebben viselem hogy egy helyben kell maradni... ha van kinek bohóckodni, mondjuk a másik ülésen, akkor egészen jól lekötöm magam, de ha egy "fapofa" ül velem szemben, akkor hamar rámtör az unalom, és szét akarom szedni a vonatot.






végre a csúszdáknál! megérte kimozdulni itthonról!!!




egy pár videó:







ez tényleg az én kedvenc helyem lesz, mert a csúszda után a második helyen nálam a lépcsőzés áll!


nem csak a dedósoknak való csúszdákat próbáltam ám ki...




2 csúszás között pedig lelkesen lépcsőztem!


később virágot szedtem:




végül felcipeltek a Citadellához, nemigen díjaztam a kilátást, szívesebben maradtam volna a játszótéren



az idő is tönkrement...


megviselt a mai délelőtt... a Zapukám hátán aludtam egy jót, még az Ősök  sétáltak még egy jót a Tabánban




3 megjegyzés:

  1. Kemények vagytok. Tutira én vagyok paramami, de le nem merném engedni Dorkát így egyedül a csúszdákon :DDDD Nagyon ügyes Boróka!!!!!

    Szeder

    VálaszTörlés
  2. köszi!
    igazi tyúk - tojás probléma...
    azért engedem mert ügyes?
    vagy zért ügyes mert engedem?

    csilla

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy nekem kellene bátrabbnak lennem. Na, meg amikor az egyik csúszdáról még ráadásul egy kisfiú billenti le... Hűűű, szerintem ott D kiborult volna. Én a mai napig fogom a kezét miközben csúszik... De még vannak ám nálam is nagyobb paramamik: nem egy anyukát ismerek aki a mai napig úgy csúszik csak a kétévesével, h felmászik ő is, ölébe veszi a gyereket és együtt csúsznak le...

    VálaszTörlés