Boróka

Az anyukám gondolatai:


nagy port kavar mostanában az otthon szülés...
szomorú, hogy ahhoz hogy ez az ügy előre mozdulhasson meg kell hurcolni egy embert. nevezetesen
Dr Geréb Ágnest.
szerintem mindenki tud az ismerősei köréből olyan példát mondani a szülés kapcsán, ami tragédiával végződött, de biztos vagyok benne hogy egyik ilyen esetben sem vitték el a helyszínről bilincsben az orvost...
én magam felnézek mindenkire aki bevállal egy otthon szülést, irigy is vagyok valamennyire, mert mernek tenni az álmaikért! én sajnos gyáva vagyok ehhez, vagy túl jól sikerült nálam az "agy mosás", és "elhiszem" hogy segítség nélkül nem menne :-(
a kórház ellen mindig is fortyogott bennem valami, rettegtem a felesleges beavatkozásoktól is, a császártól... zavartalan szülésről áálmodoztam...
ez nem jött össze... a dokik türelme 42+0 nál elfogyott, illetve a vérnyomásom is felment.
viszont ki tudja, hogy alakultak volna ezek a dolgok, ha nem kísért engem egy doki, szikével a kezében.
sok olyan történet kering a köztudatban, hogy egy anyuka nem "tud" megszülni ha nem érzi biztonságban magát, vagy tart valamitől.
pl: ismerek egy anyukát, aki elkezdett vajúdni a kisebbik gyerekkel, ment volna már be a kórházba, de aki vigyázott volna a nagyobbikra az lemondta, és a vajúdás is abbamaradt. Majd másnap mikor megint lett aki vigyázzon, újra beindult a szülés és meg is született a kisebbik gyerek.
esetleg az én túlhordásom nem alakulhatott ki abból, hogy nem éreztem biztonságban magunkat a kórházban?
és esetleg a vérnyomásom nem lehetett azért rossz, mert már ha megláttam a vérnyomásmérőt, előre ideges lettem, nehogy rosszabb legyen, és az miatt megcsászározzanak?
azt hiszem nekem a születés ház lenne az alternatíva. Átmenet a kórház, és az otthon között...
remélem ha eljutok még egyszer odáig, hogy ezen komolyan kellene gondolkodnom, már lesz választási lehetőségem!

pár "híres ember" gondolatai: