Boróka

13 hónapja láttam meg a harmatos reggeli napfényt...
súlyom 11,2kg..
már hosszú távokat sétálok, többszáz métereket megteszek a saját lábamon...
evészet már nagyon jól megy, illetve  az a része, hogy kinyitom a számat, és a metsző fogaimmal megrágom a kaját... lenyelni nem nagyon szoktam, fél óra szopogatás után általában kiköpöm, az addigra felismerhetetlen állagú, színű ételt...
persze ez mellett még mindíg szopok ezerrel...
történt egy kicsit vicces, és elgondolkodtató dolog is ezzel kapcsolatban mivelünk: az érdi védőnők minden évben megtartják a szoptatás világnapját. ez egy délelőtti program. az egész egy anyáknapi progeramra hasonlít, pedig szerintem érdekes, és hasznos szoptatással kapcsolatos előadások sokkal inkább hasznosak lennének.
meghívták vendégnek Rába Timit (modell) na  Ő tartott előadást... de olyat...
közölte hogy fél éven túl már nics semmi tápláló az anyatejben, és volt még pár aranyköpése...
csak tudnám hogy a hurkáim mitől voltak/vannak/lesznek... mert az biztos hogy nem a "jóéjttejpépektől"...
szomorú hogy még mindíg terjeszthető a butaság... és szomorú hogy mi itt Érden abban a kivételes helyzetben vagyunk hogy van LLL tanácsadó, de ide, erre az eseményre senkinek sem jutott eszében meghívni...
a másik zavarba ejtő dolog az volt hogy a Zanyukámat megajándékozták, az "álldozatos" munkájáért, hogy engem szoptat... az biztos hogy nagyobb álldozat lenne szerintem vizet forralni, hűteni, kimérni a vizet, a tápszert, keverni, megetetni, utána mosogatni, sterilizálni...
mennyivel egyszerűbb, hogy csak póló fel, melltartó le, és már fogyasztható is....

egy aranyos szám az Almától az evészetemről: csak 1,20-ig érdemes nézni, utána már reklám...