Boróka

az egyik, anyukám által látogatott fórumon felvetődött az a téma, hogy a babázás nem csak a filmekbe illő idili helyzetekből áll. És valószínűleg a legtöbb nő nincs teljesen felkészülve az első hetek - hónapok nehézségeire, mert az emberek általában nem reklámozzák azokat. Az ilyen blogokba is csak a mosolygós édes képek kerülnek bele...
ezért most tőlem megkapjátok a "valóságot" cukormáz nélkül...

az első hetek délutánjai az idegtépő sírásból álltak. A kép csalóka, szerencsére sosem hagytak a kiságyban sírni... épp ekkor kezdtem rá.

mivel a kommunikációs tárházam elég szegényes volt eleinte, ezért ha bármi mndani valóm volt, azt csak egy féle képpen fejezhettem ki: és örülhet mindenki hogy hang most nincs a képhez!

a másik jó szokásomat pedig a fürdés utánra tartogatom: úgy sírok mintha nyúznának... ezt mostanában növöm ki, már van olyan este hogy nem zavar hogy ruhát adnak rám...

van hogy a tarkómon is folyik a fos... arról sajnos nincs kép... csak egy ilyen szolíd combos...

és van hogy úszom a bukásban... és mindenki/minden úszik rajtam kívül is...

hát belátom ilyen oldalam is van... de ettől még egy igazi tündi-bündi virágszál vagyok... szüleim szeme fénye... és minden perc amit velem töltenek ajándék... kacagásom, gügyögésem elfeledteti a vígasztalan sírásokat, és egy csábos mosollyal elérem, hogy a örömmel vakarjanak ki a szarból...